Bellini / Kuriózum / Ikária / 0 hozzászólás

Statmatis Moraitist tüdőrákkal diagnosztizálták az orvosok, akik csupán hat hónapot jósoltak számára. A görög származású háborús veterán, aki az Amerikai Egyesült Államokban élt úgy döntött visszaköltözik arra a szigetre, ahol megszületett, Ikáriára. Jó döntést hozott, kigyógyult a rákból.

Története igazi legendává vált szülőhazájában, ahol a csodálatos gyógyulások immár több évszázadra tekinthetőek vissza.

A New York Times magazin szerkesztője, Dan Buettnermeglátogatta Ikária szigetét, és megkérdezte a szakembereket, hogyan képesek az ikáriai emberek átvészelni az élet nagy nehézségeit.

Egy tanulmány segítségével a kutatók bebizonyították azt, amit az ősök már rég tudtak: Ikária lakói többet élnek, idősebb kórban bukkannak fel náluk a betegségek és még idős kórban is igen élénk elmével rendelkeznek.

Az olaszországi Sassari Egyetem doktorával, Gianni Pes-el és a belga Michel Poulain-nal közösen, Dan Buettnernak 2000 környékén sikerült megtalálnia azt a vidéket, ahol a legtöbb száz évesnél idősebb férfi él.

Ahogy lecsökkentették a keresési körzetet a Nuoro hegyeket sikerült körvonalazniuk, a térképen pedig kék tintával jelölték meg ezen terület határát, amelyet elneveztek “kék övezetnek”.

2002-től három másik olyan populációt sikerült találniuk, ahol az élethosszúság sokkal nagyobb, mint bárhol másút a világon. Okinawa szigetén élnek a világ leghosszabb életű női.

Dan Buettner és kollégái tovább kutatták az élethossz titkát, így 2008-ban Ikárián kezdtek el kutatni.

A tanulmány során megpróbáltak elvonatkoztatni a mendemondáktól, kifejezetten az élethossz konkrétumait keresték Ikárián. Miután összegezték az összes adatot, Poulain és az Athéni Egyetemen dolgozó kollégái, arra a következtetésre jutottak, hogy Ikária lakói 2,5-szer nagyobb eséllyel érik el a 90 éves életkor, mint amerikai társaik.

Sőt mi több az ikáriai férfiak négyszer nagyobb eséllyel érték el a 90 éves életkort, mint az amerikai férfiak, és egészségi állapotuk is sokkal jobb volt.

Az ikáriaiak átlagban 8-10 évvel többet éltek és később jelentkeztek náluk a rák- és a szívrendszeri betegségek, de a depresszió és az Alzheimer is kevesebb alkalommal ütötte fel fejét a lakosok között. Ikária szigetén az emberek ép ésszel élnek életük végéig.

Ikária egy 256 kilométeres sziget, ahol csaknem 10.000 görög él, Törökországból mintegy 50 kilométerre található. A kereszténység előtt a sziget a fenyőerdők és a szőlők birodalma volt. A sziget híre 2500 éve töretlen, a görög utazók ide jöttek kikapcsolódni, termálvize igencsak egészséges.

A kutatók, hogy még jobban megismerjék a sziget rejtélyét kikérték Ilias Leriadis segítségét is, aki a sziget egyik orvosa.

Miközben olívát, humuszt, ikáriai kenyeret és bort tett az asztalra, elmesélte a lakosok néhány titkát: “itt az emberek későig maradnak fent, későn kelünk és napközben is pihenünk. Itt senki sem hord órát, és egyetlen óra sem működik rendesen. Amikor valakit meghívsz ebédre az jöhet reggel tíz órakor, de este hatkor is. Egyszerűen nem érdekli őket hány óra. A gazdagság és a pénz sem érdekli őket. Amikor kulturális vagy vallási ünnepre készülünk az emberek pénzért vásárolják meg a bort és az élelmet. Ha marad pénz azt a szegényeknek adják. Ikária nem az a sziget ahol az “ÉN” szót használják. Ikária az a sziget, ahol csak a “MI” szót használják.”

Ikária szokatlan múltja lehet a magyarázat arra, hogy miért alakult ki ez a közösség. Az erős szelek, amelyek a szigetet minduntalan bejárják, a kikötök hiánya messze távolt tartotta a szigetet a kereskedelmi világtól. Ez gyakorlatilag szinte elszigetelte Ikáriát a külvilágtól, teret adva az önellátásnak.

Leriadis egy helyi “hegyiteáról” is beszámolt, amelyet száraz füvekből készítenek és amelyet koktélként isznak minden nap végén. Az orvos említést tesz a vad majoránnáról, a zsályáról, a mentáról, a rozmaringról és a gyermekláncfűből készült citromos teáról. Mindezek a gyógynövények igazi naturista gyógyszerként hatnak.

Ikárián a méz univerzális gyógymód. “Léteznek itt olyan mézfajták, amelyet sehol másutt nem kapsz a világon.” – nyilatkozta Leriadis. A mézet sebekre, másnaposságra és a nátha kezelésére is használják. Az idősek minden reggelt egy kanál mézzel indítanak: “Számukra ez olyan, mint az orvosság.”

Az elmúlt három évben a kutatok megismerkedtek Leriadis pár páciensével is.

A napi rutinjuk szinte tökéletesen megegyezett a Leriadis által leírtakkal: természetes környezetben ébrednek, a kertben dolgoznak, későn ebédelnek, majd pihennek. Este a szomszédok meglátogatják egymást.

Étkezésük is tipikus: reggelijük kecsketejből, borból, zsályateából vagy görög kávéból, mézből és kenyérből áll. Ebédre szinte mindig sok zöldséget és halat fogyasztanak. Este kenyeret és kecsketejet esznek.

Ioanna Chinou, az Athéni Egyetem doktora, egyike azon európai szakembereknek, akik nagy érdeklődést tanúsítanak a füvek és egyéb természetes termékek iránt. Chinou szerint az ikáriaiak egészsége a sok teaivásban rejlik, főleg úgy, hogy a legtöbb elfogyasztott tea része a hagyományos görög orvoslásnak.

Ezek a füvek megelőzik a fogszuvasodást, a bélbetegségeket és javítják a vérkeringést. Ugyanakkor a legtöbb növénynek nagy az antioxidáns tartalma, jelentős polifenol tartalommal rendelkeznek és vizelethajtó hatásuk is van.

Gianni Pes és Michel Poulain kiegészítő kísérleteket is végeztek az ikáriai emberek életstílusával kapcsolatban. Ezek során 35 embert kérdeztek meg alvási szokásaikról, de az is érdekelte őket, hogy dohányoznak-e. A kérdések után megvizsgálták fizikai, mentális és pszichikai állapotukat.

Christina Chrysohoou, az Athéni Egyetem kardiológusa egy kutatásban 673 ikáriait vont be. Chrysohoou arra gyanakodott, hogy az alvási és szexuális szokások állnak az ikáriaiak élethosszának hátterében.

Chrysohoou rájött, hogy a nap közbeni alvás 12%-al csökkenti a szívbetegségek kialakulását, de ha ezt huzamosabb ideig űzik, akár 37%-al is csökkentheti a betegség kialakulását.

A társadalmi helyzet is jelentős szereppel bír. Szardínián az időseket megbecsülik, a társadalom kiemelt tagjai, aktívan kapcsolódnak be a közösségi és családi életbe is.

A tanulmányok rámutattak, hogy az előrehozott nyugdíjazás lecsökkenti a várható élettartamot. A szardíniai mentalitásnak köszönhetően az öregek késztetve érzik magukat, hogy felkeljenek az ágyból és bekapcsolódjanak a közösség tevékenységeibe, legyen az spirituális tanítás, vagy éppen a hagyományok átadása az unokáknak.

Ha megvizsgáljuk az ikáriaiak életvitelét, rájövünk, hogy több tíz olyan erős faktor van, ami mindig jelen van az életükben és amelynek hosszú életüket is köszönhetik. Könnyű úgy pihenni, hogy közben senki nem kell korán kelljen és a város is kihalt ebédidőben. Az is nagy segítség, hogy a legegészségesebb élelmiszerek a legolcsóbbak. És az is elképzelhetetlen, hogy egy nap úgy teljen el Ikária szigetén, hogy valaki nem mászott meg egy domboldalt.

Itt nem léteznek az egzisztenciális fájdalmak, de a stressz is elkerüli az embereket. Saját kertjüket dolgozzák, mert szüleik, és nagyszüleik is ez tették, de a szomszéd is. Kevés az esélye annak, hogy valakit megtámadjanak, mert mindenki ismer mindenkit. Este bort és hegyiteát isznak a barátokkal, vasárnap pedig templomba mennek.

Ikárián még a legnagyobb antiszoci sincs egyedül.

Térjünk vissza Statmatis Moraitis történetéhez, aki kigyógyult a rákból.

Buettner egyszer felhívta Moraitist. Feleség tavasszal hunyt el 85 évesen, a férfi most egyedül lakik. Egy rövidke beszélgetés után, Buettner a következőt kérdezte: “Hogy sikerült felépülni a tüdőrákból?”

“Egyszerűen eltűnt” – válaszolta Moraitis. “25 évvel ezelőtt elmentem Amerikába, hogy megkérdezzem az orvosokat, hogyan történt a csodás gyógyulásom” – tette hozzá. “És mi történt?” – kérdezte Buettner. “Az orvosaim már mind meghaltak!” – válaszolta Mo