Újdonság: sebészeti ragasztó

Bostoni kutatók kifejlesztettek egy új generációs sebészeti ragasztót, amely állatkísérletekben sikeresnek bizonyult.

A Jeffrey Kamp és Pedro del Nodi vezette kutatócsoportot az egyes állatok (csiga, pók) által kiválasztott ragacsos anyag inspirálta. Az új ragasztó jól tapad nedves szövetekhez, víz-, illetve vértaszító, és elég erős ahhoz, hogy a nagyobb ereket is össze lehessen vele ragasztani.

A lehető legdinamikusabb környezetben teszteltük az új ragasztót – mondja de Nido, és láttuk, hogy működik. Elég magasra tettük a lécet, az új anyag forradalmasíthatja a sebészi eljárásokat, különösen újszülötteknél és gyerekeknél.

A szív összehúzódásai és az állandó véráramlás nagymértékben megnehezítik a szívműtét közben az erek összekötését, eszközök beillesztését és a lyukak befoltozását. Erre a célra általában varratokat és kapcsokat használnak, de ezek nem rugalmasak, ráadásul károsíthatják a szöveteket is. A legtöbb jelenleg forgalomban levő ragasztó toxikus, ami gyulladásos reakciót válthat ki. Az új anyag ellenáll a fiziológiás vérnyomásnak, mégis rugalmas, tehát lehetővé teszi az erek megfelelő működését.

Először újszülöttek veleszületett szívbetegségeinek műtétekor merült fel az igény ilyen ragasztóra. A kutatók számba vették a szükséges tulajdonságokat: az anyagnak rugalmasnak, lebomlónak kellett lennie, és nedves körülmények közt is ragadnia kellett. Ilyen anyag a PGSA (pre-polymer polyglycerol-sebacate), amely UV-fény alatt szabad gyököket hoz létre, ezek illesztik a helyére a polimert, úgy, hogy az továbbra is rugalmas marad.

Az új ragasztó ötletét a rovarok és pókok váladéka adta. Mivel használata lerövidíti a gyógyulási időt, és csökkenti a fertőzés veszélyét, lehetségessé vált, hogy minimálisan invazív műtéteket lehessen végezni vele.

The Scientist